Advent küszöbén állunk. Mindnyájan várakozunk. Függetlenül kortól, vagy nemtől, de függve vágyinktól, elképzeléseinktől és érzéseinktől. Vannak, akik a havat várják, vagy a csillogó fényszórókat és talán van, aki a rég nem látott rokonokkal, barátokkal töltött karácsony estét várja.

Sok családban már advent első vasárnapján megkezdődik a karácsonyi készülődés, hiszen karácsonyig alig néhány hét van hátra. Megkezdődik a nagytakarítás, hogy mire eljön a Szenteste minden szép, ragyogó és szemet gyönyörködtető legyen. Persze az ajándékok bevásárlása sem maradhat el, ez az, ami szinte a legfontosabba a karácsonyi teendők listáján. Mindenkinek a legmegfelelőbbet próbáljuk nyújtani.

Teszünk, veszünk rohanunk és egyre csak elfáradunk. Rájövünk arra, hogy mindent megtettünk és mégse tettünk meg mindent! Mindenkinek a legjobbat adtuk, de emellett csupán a szárazság és az üresség uralkodik a lelkünkben.

Feltevődik bennünk az a kérdés, hogy: „Én mit, kit és hogyan várok valójában?”             

Elvégeztük-e már az igazi nagytakarítást? ... Kész a belső rend?

Ha már rájöttünk arra, hogy gyengeségünk miatt megváltásra való rászorultságunk van, mert az „Isten a kevélyeknek ellenáll és az alázatosoknak megkegyelmez (Jakab 4,6.)”, hogyha elutasítjuk bűnös múltunkat és állandóan fohászkodunk Isten irgalmáért, akkor biztos, hogy megadja nekünk mindazt, amire mindenkinek a legnagyobb szüksége van, a lelki békét.

És ekkor válnak a készülődéseink, mindennapi kötelességeink örömtelivé, szeretetteljessé. Ekkor látjuk meg a mindennapok kis csodáiban Isten jelenlétét.

Kérjük Istent, hogy díszítse fel lelki szobánkat az Ő ajándékaival, kegyelmével, türelemmel. Mert Isten is vár a bűnösök megtéréséig.

Kívánom, hogy mindnyájan békés, imádkozó és éber lélekkel készüljünk most a karácsonyra és mindig az Utolsó Napra, tudván azt, hogy „amely órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia”.(Mk.13,35.)