|
A halottak napját már nagyon régóta, a 11. század óta ünnepeljük. Ez az a nap, amikor elhunyt rokonainkra, ismerőseinkre emlékezünk, s amikor mindenképpen időt szakítunk arra, hogy meglátogassuk a sírjaikat.
A legtöbben virágokkal, gyertyákkal díszítik fel ilyenkor a sírokat, de sok más szokás is kapcsolódik ehhez az ünnephez: a néphit szerint a halottak napján hazalátogatnak az elhunyt hozzátartozók, ezért sok helyen az asztalra kenyeret, sót, vizet, esetleg egy tál ételt tesznek ki nekik. Az elhunytak emlékére ajándékozzák meg ilyenkor a szegényeket, koldusokat kenyérrel, kaláccsal. HALOTTAK NAPJÁN Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!... 1899 november 1. Ady Endre |
