|
Az elmúlt szombaton, 2009. március 14.-én, este 7 órától fergeteges előadásnak lehettünk tanúi a mezőpaniti kultúrotthonban. Falunkba látogatott a Holtmarosi Néptánccsoport "Erdélyország az én hazám, nem német" című előadásával. A műsoruk kereken két órás volt.
Az első részben Istvánozót adtak elő valamint nyárádselyei, mezőmadarasi, küküllőmenti és felcsíki táncokat mutattak be. Egy kis szünet után a kedves közönség ízelítőt kapott a sárpataki, mezőségi és kalotaszegi táncokból. A táncrendek között, humoros, fordulatos szövegek hangzottak el. Ezek a szövegek, a mindennapi élet egyes történéseit, eseményeit tárták elénk. Az előadás egy kalotaszegi hajnalival zárult: Erdélyország az én hazám, nem német,
oda vágyik az én szívem, míg élek.
Otthagytam egy barna kislányt hervadni,
azt szeretném még csak egyszer meglátni. Édesanyám, ha kend tudná, amit én,
Milyen gyenge szívű lánya vagyok én.
Ha kiülök a tornácfő szögére,
Vágyik szívem a régi szeretőmre. Édesanyám mondok kendnek valamit,
Gombolja ki piros lajbim elekit.
Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet,
Eltiltották tőlem a szeretőmet.
Eltiltották vagy az Isten elvette,
Annak, adta aki nem érdemelte. Sajnálatos módon mindössze 30 körüli volt a közönség száma. Egy ilyen nagy faluban csak ennyi embert érdekel a magyar kultúra egyik alappillérét képező néptánc. A távolmaradásnak több oka is van. Az egyik az, hogy a Cukrászdába kitett plakáton 19 óra helyett 17 óra volt írva. Így soknak túl korai volt az időpont. Van aki a belépődíj árát sokallta. De sokan a közömbösség és a kényelem miatt maradtak otthon. Kikapcsolódásként inkább megnézi az ember, hogy Győzike, az istenkirály éppen mivel tölti el az idejét. Éljen a magyarság! Éljen a magyar kultúra! Éljen a magyar zene, a magyar tánc! Borbély István
|
