A történelem igazolta, hogy a nagy feladatok elvégzése, megoldása olyan embereket, kiművelt főket igényel, akik megfelelő neveltetés, iskoláztatás és szellemi értékek birtokában vannak, akik felismerik, kiaknázzák, úgy a mindennapok, mint a történelmi sorsfordulók kínálta lehetőségeket. Ezért úgy a múltban, mint a mai körülmények között kiemelkedő feladat hárul az iskolára, a közoktatási intézményekre, ahol a felnövő gyerekek személyisége és tudata formálódik.

A mezőpaniti iskola fennállásának kezdetéül 1692. évet számítjuk, amióta a tanítók és iskolamesterek nevét folyamatosan feljegyezték..

1868-ban az egyház megkezdi egy új iskolaépület megvalósítását, két tanteremmel és egy egyszobás tanítói lakással.

1872-től a református egyház vállalta a másodtanítói fizetést, melyhez a Székely Közbirtokosság is hozzájárult.

1896-ban kibővítik az iskolát. Ebben az időszakban a feljegyzések szerint 350 iskolaköteles gyermek volt, melyből 320 református, 29 görög-katolikus és egy izraelita. A beiskolázott tanulók száma 285, melyből 263 magyar és 22 román anyanyelvű.

1903-ban a református egyház kérte az iskola államosítását és 1909-ben már állami költségen felépült még két tanterem. A kibővített iskolát 1910. június 5-én avatták fel.

1919 és 1921 között az iskola ismét felekezeti státus szerint működött

1922-től 1944-ig  román illetve magyar tagozattal állami iskolaként működött 

1927 – 1948 között Kádár Márton, iskolánk névadója volt a tanító- kántor, igazgató és tanfelügyelő. A falu szülöttjeként igazi népnevelői tevékenysége az iskola szellemi értékeinek gyarapításában a Gazdakör és a Férfidalárda megszervezésében csúcsosodott ki.

Iskolánk a kommunizmus ideje alatt is megőrizte méltóságát és hírnevét. Bodó Sándor igazgató tanár, szintén a falu szülöttjeként Mezőpanit dolgozó népével 1965- 1968 között felépíttette az új kilenc- tantermes iskolát, majd 1977-1978-ban nyolc tanteremmel és két műhellyel bővíttette. között felépíttette az új kilenc- tantermes iskolát, majd

1980-ban gyerek hiány miatt megszűnt a románnyelvű oktatás.

1992-ben ünnepeltük iskolánk fennállásának 300– éves évfordulóját és az idén május folyamán a 315 évest, egy hetes rendezvénysorozattal

1994-ben vakolták be az iskola épületét és akkor készült el a tornaterem is, Bodó Sándor polgármestersége alatt.

2000 őszén 179 szülő (a névsor a márványtábla alatt az iskolában), a tantestület és a tanulók, hathetes munkával teljesen felújítottuk az iskola állagát, amelyet az Önkormányzat hathatós támogatása követett.     

E történelmi visszatekintés nem lenne teljes, ha nem villantanánk fel a jelent, valamint a jövő lehetőségeit.

Az I-VIII osztályos iskolában 216 gyerek tanul 12 osztályba sorolva, 6 tanító, 18 szaktanár és héttagú kisegítő személyzet irányítása alatt.

Az iskola 14 tantermet, falu-múzeumot, fizika-kémia-, biológia- informatika labort, könyvtárat, két műhelyt és tornatermet foglal magába. Mértékkel használható hideg-meleg víz van a mosdóban és a laborokban. Gyengén felszerelt sportbázisunk van az iskola körül. A szerény anyagi helyzetünk ellenére gazdag tevékenység folyik az iskolánkban és az iskolán kívül. Több szakkör működik a matematika, az irodalom, a természetvédelem és a néphagyományok területén. Általában a végzőseink 90%-a közép és szakiskolát  végez, a többi a művészetek és mesterségek iskolájában folytatja tanulmányait. Elkezdődött a község iskoláinak teljes rehabilitációs  folyamata, hogy még otthonosabb és kellemesebb legyen iskolába járni.

Aktív részvevői vagyunk a Zrínyi, Kenguru, Curie, Zöld szív, honismereti, anyanyelvi, vallási, sport stb. vetélkedőknek, amelyeken az elért eredményeket oklevelek, díjak igazolják. Nyolc alkalommal eljutottunk a „Curie” Környezetvédelmi Emlékverseny kecskeméti illetve szolnoki országos döntőjére. A hagyományápolás területén elért eredményeinket igazolják: - az állandó kézműves tevékenységek, - a táborokban készült faragott-, szőtt tárgyak, amelyek iskolánk díszítőelemei, valamint a rendszeres néptánc, népdal és a játékkör  mozgalom.

A Lánc lánc, a Bokréta, a Muskátli tánccsoportok és a Kaláka kézművestábor által igyekszünk átmenteni a faluban létező népi értékeket, az adatközlők és szakirányítók bevonásával. Így, előkerültek a népi mesterségek, a népviselet, a mezőpaniti táncrend és számos népszokás.

Sok háznál megtalálható a hegedű és a citera, de a mezőpanitiak inkább táncolni és énekelni szeretnek, mint muzsikálni. Ennek ellenére az idén beindult, a zenészképzés a Monográfia Alapítvány támogatásával.

Különféle erdélyi és külföldi rendezvények meghívottjai voltunk az utóbbi években: Sokadalmak, Gyöngykoszorúk, táborok és gyerekfesztiválok. De nem csak vendégeskedni szeretünk, hanem vendégeket is fogadunk minden évben, kézművestábor és népdal-néptánc rendezvények alkalmával. Köszönet az oktatóknak, az adatközlőinknek, az irányítóknak, az iskolánk vezetőségének és a szülőknek, hogy segítettek és segítenek céljaink megvalósításában..

Történelmünk számos példát szolgáltat olyan kiemelkedő személyiségekre, akik tudták és megmutatták, hogyan lehet az erdélyi szellemiséget európai rangra emelni, tekintélyt, megbecsülést szerezve egész nemzetünkre. Az ők nyomdokaikon haladva kamatoztatva elődeink által ránkbízott szellemi kincseket, közös összefogással, következetes, kitartó munkával megteremthetjük a körülményeket az itthonmaradáshoz, a megmaradáshoz, a nemzeti öntudatunk megtartásához, mert az úniósodással fennáll a veszélye annak, hogy „aki nem marad magyar, az gyökértelen lesz Európában, és aki nem lesz európai az a magyarságát is el fogja veszíteni” (Pomogáts)                                                

Deák János,
a Mezőpanit Kádár Márton Általános Iskola igazgatója